Mit kerestek? Mondjátok, mi ez a féktelen hajsza? Süvítve söpör végig a világon, és könyvek özöne árasztja el a népeket. Tudósok merülnek el régi írásokban, kutatnak, tépelődnek egészen a szellemi kimerültségig. Próféták bukkannak fel, hogy figyelmeztessenek, jövendöljenek… az ember lázas igyekezettel hirtelen mindenütt új világosságot akar terjeszteni!

Így tombol ez jelenleg az emberiség feldúlt lelke felett, nem frissít és üdít, hanem azt a maradék erőt is felperzseli, felemészti, elszippantja, ami a megtépázott embernek a jelenkor e sötét homályában még megmaradt.

Imitt-amott suttogás is hallatszik, a növekvő várakozás moraja valami eljövendő dolog miatt. Nyugtalan minden idegszál, feszült a tudat alatti vágyakozástól. Tajtékzik és forrong minden, és sötétséget teremtve mindenre egyfajta kábulat telepszik. Vészterhes állapot. Mit kell a világra hoznia? Zűrzavart, csüggedést és pusztulást, hacsak valami erőteljesen szét nem veti a sötét réteget, amely szellemileg most körülveszi a Földgolyót, s amely egy mocskos ingovány lágy szívósságával elnyel és elfojt minden felemelkedő, szabad, fényes gondolatot, mielőtt az megerősödne, s ez a sötét réteg egy mocsár ijesztő hallgatásával még csírájában elnyom, szétbomlaszt, elpusztít minden jó akarást, mielőtt az tetté válhatna.

A keresők Fény utáni kiáltását azonban, mely erőt rejt magában ahhoz, hogy széthasítsa a fertőt, eltereli, elnémítja egy áthatolhatatlan boltozat, amit éppen azok építenek szorgosan, akik úgy vélik, hogy segítenek. Köveket kínálnak kenyér helyett!

Nézzétek a számtalan könyvet:

Az emberi szellem csak kifárad tőlük, nem pedig élettel telítődik! S ez bizonyítja meddő voltát mindannak, amit kínálnak. Ami ugyanis a szellemet kifárasztja, az sohasem az igazi.

A szellemi kenyér közvetlenül frissít, az Igazság üdít, a Fény pedig élettel tölt el!

Hiszen az egyszerű embereknek el kell csüggedniük, ha azt látják, hogy az úgynevezett szellemtudomány mily falakat emel a túlvilág köré. Ezen egyszerű emberek közül ki értené a tudós mondatokat, az idegen kifejezésmódot? Vagy a túlvilág talán csak a szellemtudománnyal foglalkozókat illeti meg?

S eközben Istenről beszélnek! Főiskolát kell talán alapítani, hogy ott az ember előbb megszerezze a képességeket az Istenség fogalmának felismerésére? Hová vezet ez a mánia, amely legnagyobb részt csupán a becsvágyban gyökerezik?

Mint részegek támolyognak az olvasók és hallgatók egyik helyről a másikra, bizonytalanul, bensőleg megkötözve, egyoldalúan szemlélve a dolgokat, mert a helyes útról letérítették őket.

Halljátok csüggedők! Tekintsetek fel, ti komoly keresők: Minden ember előtt rendelkezésre áll az út a Legmagasztosabbhoz! Nem a tanultság a hozzá vezető kapu!

Jézus Krisztus, a Fény felé vezető igaz út e nagy példaképe, tanítványait talán a tanult farizeusok közül választotta? Az írástudók közül? Az egyszerű és természetes emberek közül, mert nekik nem kellett az ellen a nagy tévedés ellen küzdeniük, hogy a Fény felé vezető út fáradságos tanulást követel, és nehéznek kell lennie.

Ez a gondolat az ember legnagyobb ellensége, ez hazugság!

Ezért forduljatok el minden tudományoskodástól ott, ahol arról van szó, ami az emberben a legszentebb, ami teljes megértést követel! Hagyjatok fel vele, mert a tudomány, mint az emberi agy tákolmánya, csupán rész szerint való ismeret, és rész szerint való ismeretnek is kell maradnia.

Gondoljatok csak bele, hogyan vezethetne a fáradtságosan elsajátított tudomány az Istenséghez? Mi is egyáltalán a tudás? A tudás az, amit az agy fel tud fogni. Mily szűken behatárolt azonban az agy felfogóképessége, amely szorosan kötődik térhez és időhöz. Az emberi agy már az örökkévalóságot és a végtelenség fogalmát sem képes felfogni. Éppen azt, ami az Istenséggel elválaszthatatlanul egybefonódik.

Némán áll azonban az agy az előtt a felfoghatatlan erő előtt, amely minden létezőn átáramlik, amely által ő maga is működik. Az erő előtt, amelyet mindenki minden nap, minden órában, minden pillanatban valami teljesen magától értetődőnek érez, amelyet a tudomány is mindig létezőként ismert el, és amelyet az ember az agyával, tehát tudásával és eszével mégis hiába igyekszik felfogni, megérteni.

Ily szegényes tehát az agynak, a tudomány alapkövének és eszközének a működése, a korlátoltság pedig természetszerűen végigvonul az általa alkotott műveken is, vagyis magán az összes tudományon. Ezért a tudomány jó ugyan mindannak a nyomonkövetésére, jobb megértésére, felosztására és osztályozására, amit az azt megelőző Teremtő Erőből készen megkap, azonban feltétlenül csődöt kell mondania, amennyiben vezető szerepet akar vállalni, vagy kritikát akar gyakorolni, mindaddig,
amíg oly szorosan kötődik az észhez, tehát az agy felfogóképességéhez, mint ezidáig.

Ezért a tudományosság és az emberiség is, amely a tudományosságot követi, mindig le fog ragadni a részleteknél, holott minden ember ajándék gyanánt magában hordozza a hatalmas, felfoghatatlan egészet, és teljes mértékben képes arra, hogy fáradságos tanulás nélkül elérje a legnemesebbet és a legmagasztosabbat!

Ezért félre a szellemi rabszolgaság e szükségtelen kínjaival! A nagy Mester nem ok nélkül szólít fel bennünket: „Legyetek olyanok, mint a gyermekek!”

Aki a jó szilárd akarását hordozza magában, és arra törekszik, hogy gondolatainak tisztaságot adjon, az már megtalálta az utat a Legmagasztosabbhoz! Az ilyen ember minden mást is elnyer. Mindehhez nincs szüksége sem könyvekre, sem szellemi erőlködésre, sem aszkézisre, sem magányba vonulásra. Egészséges lesz teste és lelke, felszabadul a beteges tépelődés minden nyomása alól; ugyanis minden túlzás árt. Emberek legyetek, ne üvegházi növények, melyek az egyoldalú gondozás miatt áldozatul esnek az első fuvallatnak!

Ébredjetek fel! Nézzetek körül! Hallgassatok belső hangotokra! Egyedül ez képes megnyitni az utat!

Ne törődjetek az egyházak közötti viszállyal. Az Igazság legnagyobb közvetítője, Jézus Krisztus, a testet öltött isteni szeretet, nem kérdezte, kinek milyen a vallása. Voltaképpen mit is jelentenek ma a vallások? A szabad emberi szellem megkötözését, a bennetek lakozó isteni szikra rabszolgasorba döntését; dogmákat, melyek megpróbálják a Teremtő művét és az Ő hatalmas szeretetét az emberi értelem által leszűkített formákba préselni, ami az isteni lerángatását, módszeres elértéktelenítését jelenti.

Minden komolyan kereső embert visszataszít ez a módszer, mert így bensőjében sohasem tudja átélni a hatalmas valóságot, s ezáltal az Igazság utáni vágyakozása is egyre reményvesztettebbé válik, végül pedig kétségbeesik önmaga és a világ felett!

Ezért ébredjetek fel! Romboljátok szét magatokban a dogmák falait, tépjétek le szemetekről a kötést, hogy a Legmagasztosabb tiszta fénye csonkítatlanul el tudjon hozzátok jutni. Ujjongva lendül majd szellemetek a magasba, örvendezve fogja érezni mindazt a hatalmas atyai szeretetet, amely nem ismeri a földi ész határait. Végre tudjátok, hogy egy rész vagytok e szeretetből, fáradság nélkül és teljesen megértitek, egyesültök vele, s így minden nap, minden órában ajándékként új erőt nyertek, ami magától értetődővé teszi számotokra a káoszból való felemelkedést!